Elférünk ketten alatta

A dal szövege

Esős kedd volt, a villamosaz orrom előtt elment,
Bosszús voltam, s körbeölelt a magányos csend.
Eszti, te mosolyogva mellém álltál,
Az esernyőd alá invitáltál.
A Móricz térig együtt sétáltunk,
A nagy tengerről halkan álmodtunk.

"Elférünk ketten alatta,"
A sors is pontosan ezt akarta!
Te lettél nekem az otthonom,
A legszebb, legdrágább támaszom.
Eszti, te vagy a mindenem,
Oszd meg az életed velem!

Közös reggelünk és az égett pirítós,
A nevetés hangos, a jókedv ragadós.
A kórházban is fogtam a két kezed,
Együtt űztük el a sötét félelmet.
Megláttuk nyáron a messzi tengert,
Ragyogva néztük a kék végtelent!

"Elférünk ketten alatta,"
A sors is pontosan ezt akarta!
Te lettél nekem az otthonom,
A legszebb, legdrágább támaszom.
Eszti, te vagy a mindenem,
Oszd meg az életed velem!

Három év után a vizes járdán
Letérdeltem előtted, drágám!
Te vagy a megállóm s a menedékem,
Mondd el, leszel-e a feleségem?

(Érzelmes, dinamikus akusztikus gitárszóló)

"Elférünk ketten alatta,"
A sors is pontosan ezt akarta!
Te lettél nekem az otthonom,
A legszebb, legdrágább támaszom.
Eszti, te vagy a mindenem,
Oszd meg az életed velem!

S te csak annyit mondtál halkan,
Könnyekkel a boldog hangban:
"Elférünk ketten alatta..."
S a szívünk a választ megadta.
S a szívünk a választ megadta.
S a szívünk a választ megadta.